A terepasztal két éve épül a padlástérben, és nincs olyan hétvége, amikor ne kerülne rá valami. Elsőre csak egy hurok volt egy rétegelt lemezen, mostanra viszont van rajta rendezőpályaudvar, két váltókörzet és egy állomásépület, aminek a tetőcserepeit egyesével raktam fel.
A gipszpor mindenhová beeszi magát, a ragasztó szaga órákig ott marad a lépcsőházban, és a feleségem már meg sem kérdezi, miért van a konyhaasztalon egy csipesz. A síneket kézzel forrasztom, mert a bolti csatlakozók fele idő után bemelegszik, és akkor a szerelvény pont a leglátványosabb kanyarban áll meg.
Tavaly kiegészült a felszerelés egy kis kompresszorral a festékszóróhoz, majd egy asztali fűrésszel. Télen odafent egyszerre megy a lámpa, a forrasztóállomás, a kompresszor és egy hősugárzó.
Aztán jött egy hétvége, amikor nem a makett, hanem az egész ház miatt kellett gondolkodnom.
A fűtést terveztük korszerűsíteni, és egy régi ismerősöm, aki villanyszerelőként dolgozik, néhány perc alatt lezárta a kérdést: a ház egyfázisú bekötésével ebből nem lesz semmi. Ő ajánlotta, hogy nézzem meg a Szanita7 Energy honlapját, mert ott érthetően írnak le mindent azzal kapcsolatban, mit takar a fázis bővítés, és mi zajlik ilyenkor a mérőhely körül.
Ott olvastam el, hogy a hazai háztartások jelentős része máig elavult, egyfázisú belső villamos hálózaton működik, ami a mai fogyasztásunkhoz egyre kevesebb. A számok is ezt mutatják: 2024 januárjában 7,6 százalékkal több áramot használtunk itthon, mint egy évvel korábban. Nálunk sem történt más, csak lassan: előbb a klíma, aztán az elektromos kerékpár töltője, majd a padlástéri műhely, most pedig a fűtés kérdése.
A gyakorlati különbség a vezetékek számában is látszik. Három fázis esetén öt különböző vezeték fut a rendszerben, és ha valahol hiba támad, nem feltétlenül áll meg egyszerre az egész ház. Ez nekem többet mondott minden ábránál, mert egy leállt keringtető szivattyú télen nem elméleti kérdés, hanem kihűlt radiátor reggelre. Az egyfázisú rendszernél elég egyetlen hiba, és egyszerre áll meg a hűtő, a kazánvezérlés és a padlástéri lámpa is. A modellezésben pontosan ugyanez a logika: ha egyetlen forrasztás rossz a szakaszhatáron, nem egy váltó bosszant, hanem az egész pálya használhatatlan lesz, amíg meg nem keresed a hibát.
Amitől viszont igazán tartottam, az a hivatalos rész volt. A fázis bővítés ugyanis nem merül ki abban, hogy valaki behúz néhány vezetéket: a bővítést és a plombálást az áramszolgáltató végzi, csakhogy a szolgáltató nem dolgozik a házban. A belső munka, az elosztó rendbetétele és a mérőhely körüli szerelés a villanyszerelőre marad, az ügyintézés pedig megint másik műfaj. Nekem az számított a legtöbbet, hogy a Szanita7 Energy a kivitelezés mellett a papírmunkát is elvállalja, mert a hivatali sorban álláspont az, amitől hétfő reggel elmegy a kedvem.
Az árat sokáig kerestem a honlapon, de nem véletlenül nem találtam. A fázis bővítés költsége házanként egészen máshogy alakul, és felelősen senki nem mond összeget a helyszín ismerete nélkül. Az ismerősöm is ezt erősítette meg: amíg valaki nem látta a mérőhelyet, a meglévő vezetékek állapotát és azt, hogy mit szeretnél rákötni, addig minden szám csak találgatás. Ezért kértem inkább felmérést, és a helyszíni beszélgetés után lett először reális képem arról, mi vár ránk. Az is kiderült közben, hogy nem egyetlen munkáról van szó: a mérőhely állapota, a bekötés kora és a tervezett fogyasztás együtt dönti el, hol kell hozzányúlni a rendszerhez.
Ami a padlásteret illeti, azóta nyugodtan megy egyszerre a kompresszor és a fűrész, és nem kell fejben osztanom az áramot a gépek között. A terepasztalon közben elkészült a fűtőház, ahová külön világítást is tettem, és ha egyszer nekiállok a felsővezetéknek, azon sem a biztosítéktábla fog múlni. A Szanita7 Energy honlapját azóta a klubban is elküldtem annak, aki hasonló gondokkal küzd a műhelyében.